Az ember a halál és az utána következő események valóságát tekintve nem hagyatkozhat sötétségben tévelygő emberi tudásra, zavaros filozófiák sugalmazásaira vagy megalapozatlan véleményekre. A halál sötétjét nem lehet ilyen „rövid távú” fényekkel bevilágítani.
Aki a nem kinyilatkoztatásból származó, megbízhatatlan tudás vagy önző vágyak alapján próbál a halál és a Túlvilág völgyében járni, az a saját túlvilági boldogságát sodorja veszélybe. Mert a túlvilági utazással kapcsolatos minden olyan tudás, ami nem isteni forrásból származik, el fog tűnni a koporsó árnyékában, s haszontalan tőkének fog bizonyulni, mely semmivé lesz a sír sötétjében.
A halál néma és szótlan lecke, az érző és érzékeny szív számára több tanulságot és bölcsességet hordoz, mint a legnyilvánvalóbb beszéd. A halált természetének nyelvén mély csöndjében is hatalmas igazságokról beszél…